Túlélés és felelősség · Belgium · 1944 és utána
A felszabadulás után megmaradt a veszteségek számbavételének és az azokat lehetővé tevő intézmények szerepe feltárásának feladata.
Felfedezés: BelgiumKiadó: WTJA kiadvány frissítve
1944 és utána
Túlélés és felelősség · Kik tették lehetővé a parancs végrehajtását?
A felszabadulás után megmaradt a veszteségek számbavételének és az azokat lehetővé tevő intézmények szerepe feltárásának feladata.
A felszabadulás nem tudja helyreállítani a családot
A túlélő zsidóknak eltűnt hozzátartozókkal, kifosztottsággal és szétesett közösségi élettel kellett szembenézniük. A bujkálásból vagy a táborokból visszatérőknek újra kellett építeniük az életüket. A német megszállás vége megváltoztatta a veszély jellegét, de nem tehette meg nem történtté a gyilkosságokat, és nem adott vissza automatikusan mindent, amit elvettek tőlük.
Egyenetlen volt az együttműködés
A belga válaszok intézményenként és településenként eltérőek voltak. Néhány tisztviselő együttműködött a megszállási intézkedésekkel, míg mások akadályozták a követeléseket; az egyének az együttműködést, a közömbösséget vagy a segítségnyújtást is választották. Pontos beszámoló követi ezeket a döntéseket. A nemzeti ártatlanság vagy az egyetemes bűntudat egyetlen története elrejti őket.
A nyilvántartás tanulsága
A zsidóüldözés a mindennapi közigazgatást a kirekesztés eszközévé változtatta. Ugyanaz a város, ahol egy család menedéket talált, később megadhatta a címét az üldözőknek. Ezért a történelem többet érint, mint egy idegen betolakodót: azt is felteszi, hogy a helyi rendszerek hogyan védték meg, tárták fel vagy hagyták el szomszédaikat.