Háború és állami üldözés · Egyiptom · 1940-es–1960-as évek
A regionális konfliktusok és a nacionalista politika elérte az állampolgárságot, a tulajdont és a maradáshoz való jogot.
Felfedezés: EgyiptomKiadó: WTJA kiadvány frissítve
1940-es–1960-as évek
Háború és állami üldözés · Az állam külső ellenségként kezeli a helyi zsidókat
A regionális konfliktusok és a nacionalista politika elérte az állampolgárságot, a tulajdont és a maradáshoz való jogot.
Az idegenség politikai fegyverré válik
Az egyiptomi zsidó életbe egyiptomi, külföldi vagy bizonytalan állampolgárságú emberek is beletartoztak. A nacionalizmus és az Izraellel való konfliktus erősödésével a zsidó identitás az ellenséges külföldi kapcsolattal azonosítható. Ez figyelmen kívül hagyta a közösség változatos történelmét és az egyének politikai meggyőződését.
A szuezi háború után, 1956
A szuezi háborút követően az egyiptomi hatóságok zsidókat tartóztattak le, vállalkozásokat és ingatlanokat koboztak el, és embereket űztek ki. Néhányan elvesztették állampolgárságukat vagy állásukat. Ezek állami akciók voltak, amelyek közvetlen következményekkel jártak a bevett háztartásokra nézve. A zsidó lakosokat egy kollektív politikai kategóriába sorolva tették kiszolgáltatottá.
A távozás szétzilálja a közösséget
A következő években nagyszámú egyiptomi zsidó távozott. A családoknak úticélt kellett találniuk, és újjá kellett teremteniük a megélhetést, miközben megbirkóztak az elvesztett jogokkal és javakkal. A migráció nem egyszerűen önkéntes kulturális változás volt. Az üldöztetés és a kényszerű távozás volt a központi nyomás, bár az egyéni körülmények eltérőek voltak.