Megszállás · Hollandia · 1940–1945
A náci hatóságok osztályozási és helyi közigazgatási rendszereket alkalmaztak a zsidó élet felszámolására.
Felfedezés: HollandiaKiadó: WTJA kiadvány frissítve
1940–1945
Megszállás · A nyilvántartás a deportálás útjává válik
A náci hatóságok osztályozási és helyi közigazgatási rendszereket alkalmaztak a zsidó élet felszámolására.
A megszállók neveket kérnek
Az 1940. májusi német invázió után a megszálló hatóságok zsidóellenes intézkedéseket és nyilvántartásba vételt vezettek be. Egy személy származása meghatározhatja a hivatalos kategóriába való felvételét. Az adminisztratív nyilvántartások megkönnyítették az üldözés megszervezését; a veszély abban rejlett, hogy a hatóságok mit tettek a nevekkel, címekkel és családi adatokkal.
A kirekesztéstől a deportálásig
A zsidókat eltávolították a közéleti szerepekből, és elkülönítették az iskoláktól és a nyilvános terektől. A deportálások ezt követően tranzittáborokon, köztük Westerborkon keresztül vitték az embereket a náci táborok felé. Minden korlátozás csökkentette a kapcsolatot és a lehetőségeket. A folyamat egyes részeiben holland tisztviselők és rendőrség vett részt.
Voltak, akik megtagadták az együttműködést
Az 1941. februári sztrájk a zsidóüldözés ellen tiltakozott. Mások embereket bújtattak, vagy csatlakoztak az ellenálláshoz, míg a kollaboránsok segítették a megszállókat. Ezek a válaszok nem szüntették meg az elsöprő veszteségeket. Bemutatják, hogy a német politikát emberi döntések fogadták, amelyek következményei merőben eltérőek lehetnek.