Antiszemitizmus: Franciaország

A középkori Franciaországban a keresztény antijudaizmus a zsidókat spirituálisan gyanúsnak minősítette. A foglalkozási korlátozások és a királyi adózás a közösségeket hasznossá és kiszolgáltatottá tették az uralkodók számára.

Felfedezés: Franciaország

Kiadó: WTJA kiadvány frissítve

A vallási kívülálló a király bevételi forrásává válik

A középkori Franciaországban a keresztény antijudaizmus a zsidókat spirituálisan gyanúsnak minősítette. A foglalkozási korlátozások és a királyi adózás a közösségeket hasznossá és kiszolgáltatottá tették az uralkodók számára. IV. Fülöp 1306-os zsidókiűzése összekapcsolta a vallási kirekesztést a vagyonelkobzással. A forradalmi állampolgárság 1791-ben szakított ezzel a renddel, de a modern nacionalista és faji antiszemiták új okokat találtak a zsidók társadalmi hovatartozásának megtagadására. A Dreyfus-ügy és a Vichy-üldözés megmutatja, hogyan változhat a vád még azután is, hogy a törvény egyenlőséget ígért.

1306

Királyi Franciaország · Egy király bezárja a kapukat

IV. Fülöp 1306-ban elűzte a zsidókat; a vallási kirekesztés otthonaik és javaik elvételével, valamint közösségi életük felszámolásával járt.

A királyi pecsét

1306-ban IV. Fülöp elrendelte, hogy a zsidókat űzzék ki királyságából. Vagyonukat elkobozták. Egy család elveszítheti otthonát és javait is a királyi politika révén. Nézze meg, kié volt itt a hatalom: a biztonság inkább az uralkodón múlott, mint az egyenlő állampolgárságon.

A korlátozott megélhetés sztereotípiává válik

A középkori korlátozások szűkítették a zsidók hozzáférését a foglalkozásokhoz, míg az uralkodók megadóztatták a közösségeket, és néhány zsidó hitelezőre támaszkodtak. Ez az elrendezés ösztönözte a zsidók és a pénz közötti társulást, amelyet később az előítéletek természetesnek tekintettek. Nem így volt: a törvények és az uralkodók alakították a lehetőségeket, és a zsidó háztartások nem végezték ugyanazt a munkát.

Az elkobzás a könyvespolcot is eléri

A zsidók IV. Fülöp által elrendelt 1306-os kiűzése magában foglalta a héber kéziratok elkobzását. A könyvek a tanulás, az istentisztelet és az írás élő kultúrájához tartoztak. Néhányukat később visszaadták a zsidóknak Párizsban; mások a királyi gyűjteményekbe kerültek. A könyvtár elvétele felfedi, hogyan tud egy uralkodó birtokba venni mind a tulajdont, mind az eszközöket, amelyeken keresztül egy közösség fenntartotta magát.

1791

Állampolgárság · Az összetartozás új ígérete

A forradalom felszámolta a jogi kirekesztést, és a zsidók társadalomhoz tartozását a királyi megtűrés helyett az állampolgárság kérdésévé tette.

A közgyűlési naptár

A forradalom alatt a zsidók állampolgárságát vitatták, és fokozatosan kiterjesztették. A Nemzetgyűlés 1790 januárjában elismerte a délnyugati zsidók állampolgárságát, majd 1791 szeptemberében kiterjesztette az intézkedést. Vitákra és döntésekre volt szükség ahhoz, hogy az egyenlőség ígérete törvénnyé váljon; nem mindenhol történt egyszerre.

A polgári eskü

Az 1791. szeptember 27-i rendelet megszüntette az állampolgársági feltételeknek megfelelő és állampolgári esküt tevő zsidók korábbi kizárását. Ez egyéni állampolgárként a nemzeten belüli hovatartozás volt. Vizsgáljuk meg a feltételt és az ígéretet is: együtt dolgozták ki az egyenlőséget és a nemzeti tagsággal kapcsolatos elképzeléseket.

A nyitott műhely

Az emancipáció megszüntette a jogi korlátozásokat arra vonatkozóan, hogy a zsidók hol élhetnek, és milyen foglalkozásokat folytathatnak. Ezek a mindennapi lehetőségek konkrét változásai voltak. Egy törvény anélkül nyithat ajtót, hogy megváltoztatná minden ember véleményét. Tartsa szem előtt ezt a különbséget, amikor később felfedezi a Dreyfus-ügyet.

1870–1943

A tengeren túl · A tenger túloldalán egyenlőtlen szabályok

A gyarmati Algériában a francia hatalom egyenlőtlen feltételekkel adott állampolgárságot a zsidóknak, majd a Vichy-rezsim megvonta azt.

Két különböző állampolgársági ajtó

Az 1870-es Crémieux-rendelet Algéria megyéiben élő őslakos zsidókat együttesen francia állampolgárokká tette. Az őslakos muszlimok nem kaptak ugyanilyen kollektív állampolgárságot; külön rendelet írt le a francia polgári jog szerinti egyedi kérelmezési eljárást. A francia gyarmati uralom egyenlőtlenül osztotta el a jogokat. Hasonlítsa össze a törvényes utakat, ahelyett, hogy bármelyik népességet egyetlen hangként kezelné.

Az állampolgársági papír áthúzva

Vichy 1940. október 7-én hatályon kívül helyezte a Crémieux-dekrétumot. A hatálya alá tartozó zsidók elvesztették francia állampolgárságukat, más intézkedések pedig kizárták a zsidókat a munkából és az oktatásból. Egy évtizedek óta birtokolt jogot el lehetett venni. Az út ezen része átfedi a háborús Franciaországot: a tengeren való átkelés nem vonta ki az embereket a francia állami politika hatálya alól.

Az 1943-as nyilatkozat

A francia Nemzeti Felszabadítási Bizottság 1943. október 21-én kijelentette, hogy a Crémieux-dekrétum érvényben marad. Ez megfordította az állampolgárság elvesztését; A helyreállítás nem következett közvetlenül a szövetségesek 1942. novemberi partraszállása után. A nyilatkozat az Algéria más bennszülött lakosságával kapcsolatos jövőbeli döntéseket is megoldatlanul hagyta.

1894–1906

Dreyfus · Egy tiszt, egy megosztott ország

Egy tiszt zsidó identitása meggyőzővé tette a hazaárulás vádját, mielőtt a bizonyítékokat tisztességesen megvizsgálták volna.

A lezárt dosszié

Alfred Dreyfust, egy zsidó francia tisztet 1894-ben jogtalanul ítélték el hazaárulásért. Egy titkos dosszié jutott el a katonai bírákhoz anélkül, hogy ügyvédje megvizsgálhatta volna. A kézírásos bizonyítékokat vitatták. Vizsgálja meg az eljárást: az intézmény magabiztossága nem helyettesíti a tesztelhető bizonyítékokat.

Az újság ablaka

1898. január 13-án Émile Zola a L’Aurore című lapban közzétette a J’accuse című írását. Nyilvánosan szembeszállt a hatóságokkal, és tiltakozott az ellen, hogy Dreyfust zsidó származása miatt vették célba. A sajtó az ellenségességet is terjeszthette, de az igazságtalanság ellen is felléphetett. Egy újságcikk megváltoztathatta a közvitát, de önmagában nem jelentett bírósági ítéletet.

Az ítélet, amely megváltoztatta a hivatalos álláspontot

Az 1899-es kegyelem nem volt egyenlő Dreyfus nevének tisztázásával. A francia Semmítőszék 1906. július 12-én új eljárás elrendelése nélkül megsemmisítette az elmarasztaló ítéletet. Védői sok éven át szembeszálltak egy hatalmas intézménnyel. Figyelje meg a büntetés megszüntetése és a jogtalan ítélet kijavítása közötti különbséget.

1940–1944

Vichy · Amikor a kirekesztés állami politikává válik

A francia hatóságok saját maguk alkották meg a zsidóellenes törvényeiket, és segítettek végrehajtani a náci deportálási követeléseket.

Az osztályozási nyilvántartás

Vichy 1940. október 3-án kelt első zsidóellenes statútumában az embereket családi származásuk alapján zsidónak határozta meg, és kizárta őket a közéleti szerepekből és foglalkozásokból. A német megszálló hatóságok meghozták saját intézkedéseiket. Hasonlítsa össze a szereplőket: a francia állampolitika és a náci megszállás együtt működött, miközben mindegyik meghozta a saját döntéseit.

A busz az ajtó előtt

Az 1942. júliusi Vél d’Hiv-razzia során a francia rendőrség otthoni zsidó családokat tartóztatott le, hogy náci követeléseket szolgáljanak ki. Az embereket bezárták, majd deportálásra küldték. A busz valódi adminisztratív műveletet jelent, nem mentési kihívást. Vizsgálja meg, ki adott ki parancsot és ki hajtotta végre azokat; egyéneknek és intézményeknek voltak kötelességei.

Saliège elutasítja a kollektív kategóriát

1942 augusztusában Jules Saliège érsek egyházmegyéjében nyilvános felolvasásra szánt levelében tiltakozott a zsidókkal szembeni embertelen bánásmód ellen. Emberi méltóságukat hangsúlyozta, amelyet az üldözők megtagadtak tőlük. Beavatkozása azért fontos, mert a vallási tekintély régóta segítette a zsidóellenes eszmék terjesztését, és az állam intézkedéseinek megkérdőjelezésére is felhasználható volt.

1945 után

Háború utáni életek és emlékek · Emlékezni, és alaposan megnézni

A háború véget ért, de a zsidó élet újjáépítése és a francia felelősséggel való szembenézés további küzdelmeket hozott.

Az áldozatok elkezdik dokumentálni a bűncselekményt

1943-ban Grenoble-ban zsidó aktivisták titokban egy központot alapítottak az üldöztetés bizonyítékainak gyűjtésére. Megőrizték az információkat, amíg a bűncselekmény még folyamatban volt. A dokumentáció alátámasztotta a későbbi emlékezést és az igazságosságot. A rezsim által célba vett emberek azt is igyekeztek megakadályozni, hogy politikája névtelen történetté váljon, név és felelősség nélkül.

A nyilvános mikrofon

1995-ben Jacques Chirac elnök nyilvánosan elismerte a franciák és a francia állam szerepét a háborús zsidóüldözésben. Beszédében felidézte azokat is, akik segítettek. A felelősség megnevezése megváltoztatja a múltról szóló nyilvános történetet. Ez nem jelenti azt, hogy minden francia ugyanúgy viselkedett.

A bőrönd a tengeren túl

A dekolonizáció sok zsidó családot hozott Észak-Afrikából Franciaországba, beleértve az 1962-es Algériából való jelentős távozást. A zsidó algériaiak hazatelepülési segítséget kaptak; a Tunéziából és Marokkóból érkezők eltérő állampolgársággal rendelkeztek. Zsidó egyesületek segítették a családok letelepedését. Útjaik megváltoztatták a franciaországi zsidó életet, és a korábbi gyarmati szabályokat az összetartozás új kérdéseibe vitték át.

2023-jelenleg

Október 7. és a jelen · Október 7. és a jelen

A nacionalista hűségpróbák, a gazdasági összeesküvés-elméletek és a dzsihádista ellenségesség október 7. után Izrael témája körül találkozott.

A sokk eléri Franciaországot

2023. október 7-én a Hamász megtámadta Izraelt. Franciaországban ugyanazon a napon kezdődött az antiszemita cselekmények növekedése. A zsidó közösség biztonsági szolgálata és a Belügyminisztérium 1676 cselekményt rögzített az év során. A francia zsidókat az izraeli események miatt vették célba, nem azért, amit tettek.

A veszélynek otthonhoz közeli története is volt. 2015-ben zsidó vásárlókat gyilkoltak meg a Hyper Cacher szupermarketben. Október 7. az ellenségeskedés új hullámát hozta egy olyan közösségben, amely már tudta, mit jelenthet a kiszemeltség.

Más politika, ismerős gyanúsított

A Dreyfus-ügy gyanússá tette a zsidó hűséget; Vichy megfosztotta jogaiktól a zsidókat. Ezek a hagyományok fennmaradnak a szélsőjobboldalon a holokauszt minimalizálása és a zsidó hatalomról szóló összeesküvés-elméletek révén. A baloldal egy része egy másik gyanút is örökölt: a zsidót bankárnak vagy rejtett kapitalistának képzelték el. A francia emberi jogi bizottság nyomon követi ezeket a vádakat, amelyek az anticionizmus révén visszatérnek, beleértve Mélenchon Borne és Braun-Pivet elleni támadásait.

Az iszlamista ellenségesség az erőszak egy másik forrása, amely 2015-ben a Hyper Cacher üzletben gyilkosságokhoz vezetett. Október 7. után Izrael közös viszonyítási ponttá vált. Az SPCJ olyan antiszemita incidenseket rögzített, amelyekben a Palesztinára való utalások a dzsihadizmus vagy a nácizmus dicsőítésével párosultak. Az egyébként egymással szemben álló táborok ugyanazokat a vádakat használhatták: a zsidót hűtlennek, titokban hatalmasnak vagy jogosan támadható ellenségnek állították be. Ha a célpontot cionistának nevezték, az politikai fedezetet adhatott a régi gyűlöletnek.

A maradás kérdése

2025-re a feljegyzett antiszemita cselekmények teljes száma csökkent a korábbi csúcsról. A fizikai támadások azonban megszaporodtak. Az alacsonyabb címsor nem jelenti azt, hogy zsidóként a világban járva biztonságosabb lett volna.

Egyes családok számára átgondolandó kérdéssé vált a francia jövő. A Jewish Agency jelentése szerint a Franciaországból Izraelbe irányuló migráció körülbelül 50%-kal nőtt 2025-ben. Egy külön felmérés szerint az elszigeteltség érzése széles körben elterjedt. A költözés okai eltérőek voltak, de az a kérdés, hogy hol építsenek életet most, az október 7-i következmények történetéhez tartozott.