Antiszemitizmus: Ukrajna
A mai Ukrajna területei több államhoz és birodalomhoz tartoztak történetük során. A lengyel-litván időszakban a keresztény ellenségeskedés a földesurak, a gazdasági közvetítők és a kozák hatalom konfliktusaival párosult.
Felfedezés: UkrajnaKiadó: WTJA kiadvány frissítve
Egy határ menti közösség, amely a hatalomért folytatott harcba került
A mai Ukrajna területei több államhoz és birodalomhoz tartoztak történetük során. A lengyel-litván időszakban a keresztény ellenségeskedés a földesurak, a gazdasági közvetítők és a kozák hatalom konfliktusaival párosult. Az 1648-as lázadás pusztító támadásokat hozott a zsidók ellen. 1918–1921-ben a különböző táborokból származó fegyveres erők a zsidókat tették bűnbakká a polgárháborúban. A náci megszállás később kihasználta a zsidók és a bolsevizmus hamis egyenletét a tömeggyilkosság igazolására.
1648 előtt
Határvidéki élet · A helyi közösség valaki más hatalmának szimbólumává válik
A politikai és gazdasági feszültségek kollektívan a zsidó szomszédokat hibáztathatják.
Változó határok, helyben gyökerező emberek
A zsidó közösségek a mai Ukrajna területén fekvő városokban éltek, amelyek akkor különböző királyságok és helyi hatóságok uralma alatt álltak. Vallási és gazdasági intézményeket alakítottak ki. A mai államhatárokat nem szabad visszavetíteni erre a történelemre. A zsidók akkor is helyi lakosok maradtak, amikor megváltozott körülöttük az állam.
A közvetítő lesz a célpont
A zsidók egy része birtokigazgatóként, bérlőként vagy kereskedőként dolgozott a lengyel–litván társadalmi rendben; sokan nem. Ellenfeleik mégis e szerepekkel azonosíthatták az összes zsidót és a földesúri hatalmat. A tényleges intézmények körüli konfliktus így egy egész vallási kisebbség elleni váddá alakult.
A vallás erősíti a kollektív hibáztatást
A keresztény zsidóellenes eszmék segítettek a zsidókat kívülállóként megjelölni a hittel és politikai hatalommal kapcsolatos konfliktusokban. A kombináció számított: az uralkodó vagy a gazdasági berendezkedés iránti neheztelés a zsidó lakosok ellen irányulhat. Ennek a mechanizmusnak a magyarázata nem igazolja a vádat, és nem teszi felelőssé az áldozatokat érte.
1648 és utána
Lázadás és mészárlások · Az uralkodók elleni lázadás elnyeli a zsidó városokat
Bohdan Hmelnickij felkelése pusztító erőszakot hozott a zsidó közösségek ellen.
A kozák felkelés
1648-ban a Bohdan Hmelnickij vezette kozák felkelés megtámadta a lengyel-litván rendet. A harc politikai irányítást, földet és vallást foglalt magában. A zsidó közösségek azért váltak célpontokká, mert a támadók ehhez a rendhez társították őket, és a meglévő vallási ellenségeskedésből merítettek.
Az emberek eltűnnek egy kategória mögött
A támadók a lázadás során zsidókat öltek meg és közösségeket pusztítottak el. Az áldozatok között olyanok is voltak, akiknek nem volt hatalmuk a felkelésben megkérdőjelezett intézmények fölött. A kollektív hibáztatás elegendővé tette identitásukat a célzáshoz. A történészek a teljes halálozási számról vitatkoznak; a megsemmisítés nem egy vitatott szám biztosként való bemutatásán múlik.
A túlélők által hordozott emlék
A túlélők beszámolókat és vallási emlékeket őriztek a katasztrófáról. Később a régió egyes részein közösségek épültek újjá. A lázadás központi törés maradt a zsidó emlékezetben, miközben más nemzeti narratívákban másként jelent meg. Ezeket a perspektívákat inkább meg kell vizsgálni, nem pedig egyetlen hősi történetté olvasztani.
1918–1921
Polgárháborús pogromok · Minden hadsereg feltalálhatja a saját zsidó ellenségét
A politikai összeomlás és a versengő fegyveres mozgalmak tömeges zsidóellenes erőszakot hoztak.
Háború a forradalom után
Az orosz forradalom és a birodalmi hatalom összeomlása után seregek és helyi erők versengtek Ukrajna-szerte. A polgárháború időszakában a zsidó civilek pogromokkal szembesültek. A veszély több fegyveres táborból fakadt, nem pedig egyetlen egységes nemzeti mozgalomból vagy minden egyes ukrán függetlenségre törekvő személyből.
A hamis bolsevik egyenlet
Az antiszemiták egyes zsidók forradalmi mozgalmakban való részvételét annak bizonyítékaként kezelték, hogy a zsidók kollektíven irányítják a bolsevizmust. A zsidó közösségek valójában sok ellentétes politikai nézetet tartalmaztak. A vád a civileket felelőssé tette a forradalomért, függetlenül attól, hogy mit hittek vagy tettek.
A hatóság nem véd meg, vagy maga vesz részt az erőszakban
Egyes parancsnokok támadásokra buzdítottak, mások nem akadályozták meg azokat, néhányan pedig megkísérelték a visszatartást. A fosztogatást és az erőszakot a forradalom elleni küzdelem vagy a nemzet védelmének állítása indokolhatja. A konkrét erők és parancsok követése megmagyarázza, hogyan vált a politikai retorikából a helyi családok támadásának engedélye.
1941 – szovjet korszak
Tömeggyilkosság és az emlékezet eltörlése · Egy szakadék őrzi az összeesküvés-elmélet által halálra ítéltek maradványait
Babi Yarnál a náci elkövetők és kollaboránsaik meggyilkolták Kijev zsidóit.
Kijev, 1941. szeptember
Miután a német csapatok elfoglalták Kijevet, a zsidók gyülekezési parancsot kaptak. 1941. szeptember 29-30-án a német gyilkolóegységek a rendőrség és a helyi segédalakulatok segítségével 33 771 zsidót gyilkoltak meg Babi Yarban. A mészárlást utasításokkal, őrizetbe vétellel és agyonlövéssel szervezték meg; nem a tömeg haragjának megmagyarázhatatlan kitörése volt.
A hazugság igazolja a célpont kiválasztását
A náci propaganda a zsidókat együttesen a bolsevizmussal hozta kapcsolatba, és a szovjet uralom mögött álló veszélyként mutatta be őket. Ez összeesküvésről szóló állítás volt, nem pedig a zsidó civilek politikájának leírása. A korábbi zsidóellenes vádak olyan nyelvet adtak a megszállóknak, amelyet népirtó céljaikhoz tudtak igazítani.
Nevet adni azoknak, akiket a rendszer elhallgatott
A szovjet emlékezés az áldozatokat általában szovjet állampolgárként írta le, elhomályosítva zsidóként való célzásukat. Ennek a sajátosságnak a helyreállítása pontosabban magyarázza a bűncselekményt. A közös szenvedés helye nem jelenti azt, hogy minden áldozatot ugyanazon okból választottak ki, vagy hogy a zsidó identitás irreleváns volt.
2023-jelenleg
Október 7. és a jelen · Október 7. és a jelen
Ukrajna örökös nacionalista és szovjet antiszemitizmusa október 7-e után más választ kapott: szolidaritást saját túlélési harca közepette.
Zászlók a már háborúban lévő városban
Október 7. után izraeli zászlók jelentek meg Kijev nyilvános óriásplakátjain. Szolidaritási gyűlések és imák következtek. Ukrajna már az orosz invázió közepette élt, az emberek mégis találtak lehetőséget, hogy reagáljanak az Izrael elleni támadásra.
Vjacseszlav Lihacsov kutató ezt a pillanatot az Izraellel és a zsidókkal való szolidaritás kiáradásaként írja le. A válasz eltért a több nyugati országban feljegyzett antiszemita incidensek meredek növekedésétől. Ugyanaz a nemzetközi esemény egy másik helyi történetbe lépett be, amelyet a társadalom saját háborús tapasztalata formált.
Az örökölt előítéleteket meg lehet kérdőjelezni ahelyett, hogy újraélesztenénk őket
Ukrajna örökölte a pogromokat, a nacionalista kirekesztést, a náci pusztítást és a cionistákkal szembeni szovjet gyanakvást. Ezek a történetek meghagyták a módját annak, hogy a zsidókat idegenként vagy hűtlenként ábrázolják. Az iszlamista ellenségeskedés a Vjacseszlav Lihacsov kutató által azonosított marginális online anyagokban is megjelent. Ezek az összetevők mégsem produkálták ugyanazt az október 7-e utáni pályát, mint több nyugati országban.
Ukrán tudósok, művészek és aktivisták 2023. novemberi nyilatkozata gyarmatosításellenes érvekkel bírálta Izraelt, miközben elítélte a Hamász támadásait és elutasította a zsidók világszerte történő hibáztatását. Ez fontos határt mutat a baloldalon belül: az Izraellel szembeni ellenállásnak nem kell az iszlamisták támogatásával vagy a zsidó összeesküvés régi mítoszainak ismétlésével járnia. Az orosz invázió a túlélés és a segítségnyújtás köré szervezte át a közösségi életet, miközben a megtámadott izraeliekkel való szolidaritás látható válasszá vált. Az ország politikai közege befolyásolta, mely örökölt elképzeléseket mozgósították.
Egy másik háború által szétszórt közösség
A zsidó közösség kutatása haláleseteket, megromlott kapcsolatokat, anyagi veszteségeket és kivándorlást ír le Oroszország teljes körű inváziója során. A családok és intézmények igyekeztek megőrizni a közösségi életet, miközben az embereket elválasztották vagy költözésre kényszerítették.
Ezeket a veszteségeket nem szabad úgy elmesélni, mint október 7. által kiváltott tömeges elvándorlást. Lihacsev tanulmánya ehelyett a regisztrált antiszemitizmus csökkenéséről számol be 2022 és 2024 között. A zsidók bizonytalansága még mindig mély volt, de a fő helyszín maga az ukrajnai háború volt. E megkülönböztetés követése az emberek tényleges körülményeit tartja a történet középpontjában.