Antiszemitizmus: Irak

Az iraki zsidó történelem az ókori Babilóniáig nyúlik vissza. A későbbi birodalmak alatt a közösségek a védelem és az egyenlőtlenség változó rendszerében éltek; a modern királyság állampolgárságot és részvételt kínált.

Felfedezés: Irak

Kiadó: WTJA kiadvány frissítve

Egy mély helyi gyökerekkel rendelkező népet idegennek bélyegeznek

Az iraki zsidó történelem az ókori Babilóniáig nyúlik vissza. A későbbi birodalmak alatt a közösségek a védelem és az egyenlőtlenség változó rendszerében éltek; a modern királyság állampolgárságot és részvételt kínált. Az 1930-as és 1940-es években a nacionalista vádak és a náci propaganda egyre inkább idegen ellenségként tüntette fel a zsidókat. Az 1941-es Farhud halálossá tette ezt az ellenségeskedést. A későbbi regionális konfliktusok és az iraki állami intézkedések leszűkítették a jogokat, lehetővé tették a tömeges távozást, és elnyomás alá vonták a megmaradtakat.

1921 előtt

Babilóniai gyökerek · A közösség megelőzte a modern államot

A Babilóniáig visszanyúló történelem ellentmond annak a későbbi állításnak, hogy az iraki zsidók idegenek voltak.

Ősi helytörténet

A mezopotámiai zsidó élet sok évszázaddal megelőzte a modern Irak létrejöttét. Bagdadban és más településeken vallási, kereskedelmi és kulturális intézmények alakultak ki. A későbbi nacionalista vádak, amelyek idegennek bélyegezték a zsidókat, figyelmen kívül hagyták ezt a mély helyi beágyazottságot, és politikai kategóriával helyettesítették.

Az egyenlőtlen rendekhez való tartozás

A különböző birodalmak alatt a zsidó közösségek közösségi folytonosságot és jogi korlátokat egyaránt megtapasztaltak. A vallásvédelem nem volt azonos a modern egyenlő állampolgársággal. A változó uralkodók és politikák alakították a biztonságot, míg a zsidók továbbra is családokat és intézményeket építettek. A hosszú történelem nem volt sem megszakítás nélküli harmónia, sem megszakítás nélküli üldözés.

Hétköznapi élet a szakadás előtt

Az iraki zsidó dokumentumok az iskoláztatásról, az imáról, az üzleti életről és a közösség kérelmeiről szólnak. Megmutatják, hogyan oldották meg az emberek mindennapi ügyeiket a saját társadalmukban. Ez a későbbi üldöztetés megértéséhez is fontos: az üldözés célpontjává vált embereknek saját polgári és kulturális életük volt, nem pedig az ellenfeleik által nekik tulajdonított egységes idegen identitás.

1921–1941

Állampolgárság és bűnbakképzés · Az állampolgárokat külföldi fenyegetésként írják le

A nacionalista retorika és a náci befolyás beszűkítette a zsidók ígéretes lehetőségeit az új királyságban.

Egy hely a királyságban

Az 1921-ben alapított iraki királyságban a zsidók is állampolgárok voltak. A zsidó lakosok részt vettek a kereskedelemben, különböző szakmákban és a közéletben. Részvételük egy tágabb iraki társadalomhoz tartozott, és politikai nézeteik különböztek. Az állampolgárság olyan alapot kínált az összetartozáshoz, amelyet a későbbi üldözők megpróbáltak felülírni.

A propaganda összekapcsolja a helyi félelmeket egy globális ellenséggel

Az 1930-as években és az 1940-es évek elején a náci propaganda és az iraki nacionalista szereplőkkel fenntartott kapcsolatok segítettek a zsidóellenes állítások terjesztésében. Ezek az importált üzenetek kölcsönhatásba léptek a helyi politikával és a regionális feszültségekkel. Bagdad történelmét nem lehet megmagyarázni egy európai történelmi folyamatsor lemásolásával anélkül, hogy megvizsgálnánk, ki és miért fogadta el az állításokat.

A vád figyelmen kívül hagyja az állampolgárságot

Az antiszemita retorika a zsidókat ellenséges külső érdekek ügynökeiként ábrázolta. Ez a kollektív történet arra késztette a bevett polgárokat, hogy helyi gyökereik ellenére idegennek tűnjenek. Az egyénekről szóló bizonyítékokat egy képzelt közös hűséggel helyettesítette, és a politikai feltételek romlása esetén a kirekesztés igazolását készítette elő.

1941–1951

Pogrom és tömeges távozás · A fesztivál a terror pillanatává válik

A Farhud és a későbbi állami intézkedések megtörték a közösség biztonságát és állampolgári helyzetét.

Farhud, 1941. június

1941. június 1–2-án, sávuot idején erőszak sújtotta a bagdadi zsidókat a tengelypárti politikai válság és a helyi közhatalom összeomlása után. A zsidókat megölték, megsebesítették és kirabolták. A zsidóellenes uszítás segített célponttá tenni a közösséget, míg néhány muszlim szomszéd beavatkozott az emberek védelmében.

Az állampolgárságról való lemondás a távozás ára

1950-ben Irak engedélyezte a zsidók kivándorlását, ha lemondnak állampolgárságukról. Sokan regisztráltak a bizonytalanság és a nyomás közepette távozásra. A döntés nem egy hétköznapi lépés volt az országok között: a távozók feladták a hazájukhoz fűződő jogi köteléket.

Zárolják a vagyoneszközöket

1951-ben az állam befagyasztotta az állampolgárságról lemondott zsidók vagyonát. A nagyszabású távozás megváltoztatta az iraki zsidó életét. A tulajdon és a jogi státusz elvesztése magán az utazáson túl követte az embereket. A Farhud és az indulási törvények különálló események voltak, amelyek együttes következményei beszűkítették a jövő lehetőségét Irakban.

1969–2003 és utána

Elnyomás és túlélés · Az állam azokat veszi célba, akik maradnak

A későbbi elnyomás tovább csökkentette egy kis közösséget, míg a fennmaradt feljegyzések azt őrzik, amit az üldöztetés elfedett.

Az 1969-es kivégzések

1969-ben a baatista rezsim nyilvánosan felakasztotta az Izrael javára kémkedéssel vádolt embereket, köztük kilenc zsidót. A látvány fokozta a félelmet a megmaradt közösségben. Az állambiztonsági vád ismét túlmutat az egyes vádlottakon, és a zsidó identitást sebezhetővé tette a külföldi hűség követelésének.

A közösségi élet nyomás alatt folytatódik

Néhány zsidó Irakban maradt, és az elnyomás és a távozások ellenére vallási és közösségi tevékenységet folytatott. Feljegyzéseik bonyolítják az 1950–1951-es tömeges emigrációval végződő történelmet. A továbbélő közösségi élet valóságos volt, még akkor is, ha a közösség mérete és biztonsága alaposan megváltozott.

Amit a fennmaradt oldalak elárulnak

A 2003-ban Bagdadban előkerült zsidó könyvek és közösségi dokumentumok iskolai oktatást, istentiszteletet és adminisztrációt dokumentáltak az üldöztetés mellett. Történelmi értékük az általuk feltárt életekben rejlik. Cáfolják azt a vádat, hogy a zsidók idegenek lennének azzal, hogy olyan embereket mutatnak be, akik hétköznapi közösségi ügyeket intéznek egy olyan országban, amely régóta az otthonuk volt.

2023-jelenleg

Október 7. és a jelen · Október 7. és a jelen

A nacionalista összeesküvés-elméletek, az Izraellel való kapcsolatok normalizálását tiltó állami törvény, valamint a kommunisták és fegyveres csoportok Hamásznak nyújtott támogatása olyan országban találkozott, ahol alig maradt zsidó élet.

A szomszédok, akik már eltűntek

Bagdadban egykor az iraki életben mélyen gyökerező, nagy zsidó közösség élt. Az 1941-es Farhud megmutatta, milyen gyorsan lehet a szomszédokat ellenséggé formálni. A későbbi elnyomás és a tömeges távozás megváltoztatta ezt a világot.

Október 7-ig már csak egy apró zsidó jelenlét maradt. Ez megváltoztatja az utóhatás kinézetét: nem volt olyan nagy közösség, amelynek tapasztalatait az incidensek összesített száma tükrözhette volna. A zsidó élet korábbi elvesztése maga is része volt annak a környezetnek, amelyben új ellenségeskedés hangzott el.

A politikai ellenség örök összeesküvéssé válik

A Farhud a nacionalista ellenségeskedést és a náci propagandát erőszakba vitte a bagdadi zsidók ellen. A későbbi elnyomás és távozás alig hagyta hátra a nyilvános zsidó életet, de a hűtlen zsidó ellenség képe megmaradt. Irak 2022-es, a kapcsolatok normalizálását tiltó törvénye intézményes hatókört adott az Izraellel szembeni ellenségességnek, többek között büntetve a cionista eszmék népszerűsítését.

A valláspolitika hozzátette a maga vádtörténetét. 2023-ban a milícia vezetője, Qais al-Khazali a zsidókat a gonosz ügynökeiként ábrázolta, és egy zsidó lobbit képzelt el a korai iszlám halálozásai mögött. Október 7. után a világi kommunisták a Hamasz hadműveletét antiimperialista ellenállásként dicsérték, míg az Iránhoz kötődő milíciák a Hamász mögé mozgósítottak. Különböző hagyományok közeledtek ugyanahhoz az ellenséghez. Itt az anticionizmus a zsidókról szóló régebbi összeesküvés-elméletet közvetíthet, még ott is, ahol kevés zsidó maradt válaszolni a vádra.

A milíciák tettekre váltják a pillanatot

Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma szerint október 7-e után az Iránhoz kötődő Kata’ib Hizballah milícia támogatta a Hamaszt, és fokozta az amerikai erők elleni támadásokat Irakban és Szíriában. Az Iraki Kommunista Párt is ellenállásként méltatta az október 7-i hadműveletet, bár ez a nyilatkozat nem bizonyítja a milíciákkal való koordinációt.

Irak néhány megmaradt zsidója számára ez ellenséges politikai környezet volt, amely az amúgy is korlátozott életre rétegződött. A vallásszabadságról szóló tudósítások olyan embereket írnak le, akik eltitkolják zsidó identitásukat, és akiket a közszférában való foglalkoztatásból kizárnak. A történet a bizonytalanság elmélyüléséről szól, nem pedig az iraki zsidók elleni támadások újonnan mért hullámáról.