Antiszemitizmus: Marokkó
Marokkóban zsidók éltek jóval a francia gyarmati uralom előtt. A muszlim dinasztiák alatt a dhimmi rendszer vallási védelmet kínált, miközben a zsidókat a muszlimok alá helyezte jogi státuszban, és kivetette a jizya adót.
Felfedezés: MarokkóKiadó: WTJA kiadvány frissítve
Otthon, egyenlőtlen védelem alatt
Marokkóban zsidók éltek jóval a francia gyarmati uralom előtt. A muszlim dinasztiák alatt a dhimmi rendszer vallási védelmet kínált, miközben a zsidókat a muszlimok alá helyezte jogi státuszban, és kivetette a jizya adót. Ez az elrendezés változatos volt: egyes uralkodók közösségeket védtek, míg az Almohádok üldözése vallásváltásra vagy menekülésre kényszerítette a zsidókat. Később a mellahok láthatóvá tették a városi utcákon a szétválást. A gyarmati befolyás új megosztottságot hozott létre, a Vichy pedig behozta a faji kirekesztést. A háború utáni regionális konfliktusok, a bizonytalanság és a migrációs korlátozások aztán újragondolták azt a kérdést, hogy egy család maradhat-e – vagy távozhat-e.
- Yaron Tsur · Amsterdam University Press · Marokkói zsidó jogállás, új intézmények és dekolonizáció
- Áttérés az iszlámra a premodern korban · University of California Press · Maimonides levele a kényszerű megtérésről és az Almohád-üldözésről
- Emily Gottreich · International Journal of Middle East Studies · A marrakeshi mellah létrejötte és kapcsolata Fezzel
- Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma · Vichy korlátozások Algériában, Marokkóban és Tunéziában
- American Jewish Joint Distribution Committee Archives · Korabeli feljegyzések Marokkó függetlenségéről, a kivándorlási korlátozásokról és az távozásokról
Tizenkettedik–tizenkilencedik század
Védelem és egyenlőtlenség · A szomszéd védelmet kaphat, és mégis alárendelt maradhat
Vallási hierarchia, kényszert alkalmazó uralkodók és elkülönített negyedek formálták a korai zsidóellenes kirekesztést Marokkóban.
A védelmi feltételek
A dhimmi jogállás keretében a zsidó közösségek gyakorolhatták vallásukat és fenntarthatták közösségi intézményeiket. Cserébe különadót fizettek, és alárendelt jogállásuk volt. Ez segített fenntartani a több évszázados zsidó jelenlétet, de kizárta az egyenjogúságot. A védelem és a diszkrimináció ugyanannak a rendszernek a részei voltak; alkalmazása uralkodónként és helyenként változott.
Amikor a védelem átadja a helyét a kényszernek
A 12. századi almohádok alatt a zsidókra nyomás nehezedett, hogy térjenek meg vagy meneküljenek. Maimonides írt a kényszerű megtérésről, amikor Fezben élt, mielőtt 1165-ben ismét elment volna. Válasza egy tényleges túlélési dilemmát érintett. Az üldöztetés egy uralkodó vallási konformitásra való törekvéséből fakadt, nem pedig a szomszédok közötti elkerülhetetlen konfliktusból.
A mellah határa
Fez és később Marrakesh külön zsidó negyedeket hozott létre, amelyeket mellahoknak neveztek. Marrakeshben a zsidókat egy fallal körülvett kerületbe helyezték át a XVI. században. Az ilyen negyedek közösségi életet és bizonyos mértékű biztonságot nyújthatnak, miközben kikényszerítik az elkülönülést. A kapu kifejezte a zsidók városon belüli egyenlőtlenségét.
A tizenkilencedik század vége – 1939
Gyarmati megosztottság · Az új lehetőségek új vonalakat hoznak létre a szomszédok között
Az iskolák, az idegen védelem és a gyarmati uralom megváltoztatta a régebbi vallási hierarchiát.
Egy szélesebb horizontú oktatás
Az Alliance israélite universelle iskolái összekapcsolták a marokkói zsidókat a francia nyelvű oktatással és külföldi lehetőségekkel. Munkájuk részben az alárendelt státusz bizonytalanságára reagált. Az iskoláztatás kiszélesítheti a gyermek jövőjét, miközben megváltoztatja a nyelvet, a törekvéseket és a kapcsolatokat a helyi közösségen belül.
A protektorátus nem emancipáció
A francia protektorátus uralma 1912-ben kezdődött, de a marokkói zsidók nem kapták meg azt a kollektív francia állampolgárságot, amelyet 1870-ben a legtöbb algériai zsidó megkapott. A legtöbben a szultán alattvalói maradtak. A gyarmati hatalom az új intézményeket a régebbi státuszkülönbségek fölé rétegezte, ahelyett, hogy egységes jogegyenlőségi rendszert biztosított volna.
A környék új határt lép át
Az európai befolyás és védelem néhány zsidó számára utat kínált a különböző státusz és lehetőség felé. Mások szegények maradtak, vagy a főbb gyarmati központokon túl éltek. Ezek a különbségek azért fontosak, mert az antiszemita beszámolók a közösségeket egyetlen kiváltságos csoportba sodorják. Az egyenlőtlen változások felerősíthetik a haragot anélkül, hogy ezt a sztereotípiát igazzá tennék.
1940–1942
Vichy-féle faji kirekesztés · Egy importált faji szabály éri el az osztálytermet
A francia hatóságok a zsidóellenes ideológiát foglalkozási, oktatási és lakhatási korlátozásokká változtatták.
A Vichy megváltoztatja a jogi kategóriát
Franciaország 1940-es veresége után a Vichy zsidóellenes statútumok protektorátusi intézményeken keresztül jutottak el Marokkóba. Az 1941-es törvény élesebben alkalmazta a faji meghatározást. A zsidó identitás immár meghatározhatja a szakmákhoz és az oktatáshoz való hozzáférést, függetlenül az illető magatartásától vagy a marokkói életben elfoglalt helyétől.
Visszakényszerítették a mellahba
A vichy-i intézkedések megkövetelték, hogy néhány európai negyedben élő zsidó visszatérjen a mellahokhoz. A végrehajtás változatos volt, különösen Fez érintett. A túlzsúfoltság rontotta az életkörülményeket és súlyosbította a betegségek terjedését. Egy látszólag pusztán közigazgatási tartózkodási szabály közvetlen károkat okozott a családoknak azáltal, hogy leszűkítette azt, ahol biztonságosan élhetnek.
A szultán szerepe bonyolult
Charles Noguès francia főrezidens felügyelte a faji törvényeket, amelyeket V. Mohammed szultán is jóváhagyott. A szultán a zsidó vezetőket is támogatta, és beavatkozott néhány ügybe; a törvények végrehajtása helyenként késett vagy korlátozott volt. Sem egy egyszerű mentőlegenda, sem az egységes üldözés állítása nem magyarázza ezeket a cselekedeteket. A korlátozások ennek ellenére valósak voltak.
1948–1964
Erőszak és távozás · A maradás és a távozás is bizonytalanná válik
Az erőszak, a dekolonizáció, az Izraelhez való kötődés és a mozgáskorlátozások különböző családi döntéseket alakítottak ki.
Oujda és Jerada, 1948
1948 júniusában a zsidók elleni támadások Oujdában és a közeli Jeradában gyilkosságokat és félelmet hoztak. Ezek az Izrael létrehozása körüli regionális feszültségek közepette történtek. A helyi zsidók mások konfliktusának kollektív helyetteseként való célba vétele a marokkói szomszédokat tette felelőssé olyan eseményekért, amelyekre személyesen nem volt befolyásuk.
A függetlenség nem dönti el a jövőt
Marokkó függetlensége 1956-ban új politikai fejezetet nyitott. A zsidó családok eltérő reményekkel és félelmekkel néztek szembe az állampolgársággal, a munkával és a közösségi biztonsággal kapcsolatban. A következő évek egyes részeiben korlátozták a kivándorlást és az Izraellel való kommunikációt. Egyesek számára a bizonytalanság éppúgy érintette a távozáshoz való jogot, mint a maradás lehetőségét.
Miért ment el olyan sok család?
A távozások a bizonytalanság, a gazdasági remények, a cionista elkötelezettség, a családi hálózatok és a változó szabályok keverékét tükrözték. A nagyarányú kivándorlás átformálta a marokkói zsidó életet, miközben egy közösség megmaradt. Nem volt egyetlen olyan indíték, amelyet minden család osztott. Későbbi életük Izraelben, Franciaországban és másutt folytatta a marokkói történelmet, nem pedig eltörölte azt.
2023-jelenleg
Október 7. és a jelen · Október 7. és a jelen
Az iszlamista kötelesség és a radikális baloldali antiimperializmus csatlakozott az október 7-i ellenállási narratíva támogatásához, miközben a hivatalos zsidóvédelem folytatódott.
Különböző mozgalmak csatlakoznak ugyanahhoz a menethez
2023 októberében az Al Adl wal Ihsane iszlamista mozgalom nagygyűlésre hívta az embereket, és jóváhagyta az Al-Aksza áradást, a Hamász október 7-i hadműveletének elnevezését. A baloldali Annahj újság ugyanezt a szélesebb körű mozgósítást írta le.
A közös akció különböző politikai hagyományokat hozott össze Palesztina körül. Marokkóban is láthatóvá tette az október 7-re adott választ. A mozgalmi források ezt az együttműködést és támogatást igazolják; nem állítják, hogy minden résztvevő ártani akart volna a marokkói zsidóknak.
A közös ügy találkozik az összetartozás versengő gondolatával
A marokkói zsidók egyenlőtlen védelem alatt éltek, és Vichy később faji kirekesztést vezetett be a protektorátus alatt. A zsidó örökség mai elismerése más nemzeti történetet kínál, amely inkább magában foglalja a zsidókat, nem pedig idegenként kezeli őket. A zsidó képviselők október 7-e után aggodalomról számoltak be, ugyanakkor arról is, hogy továbbra is biztonságosan látogatják a zsinagógát.
Ugyanakkor az Al Adl wal Ihsane iszlamista felhívása és az Annahj radikális baloldali lapja ugyanazt a rabati mozgósítást támogatta, és méltatta az „Al-Aksza-özön” hadműveletet. Az iszlám kötelesség és az amerikai, illetve izraeli hatalommal szembeni ellenállás különböző okokat adott ugyanannak az ügynek a támogatására: ez a baloldal és az iszlamisták dokumentált közeledése. Politikailag legitimálta a hadműveletet, de a mozgalmi iratok nem bizonyítanak hazai zsidóellenes támadási hullámot. A helyi kép része ez a mozgósítás és azok az intézmények is, amelyek ellenállhatnak az ellenségesség marokkói zsidókra vetítésének.
Nem a történelem szabja meg a végét
A marokkói zsidók a gyarmati uralom előtt egyenlőtlen védelem alatt éltek. Vichy később a francia protektorátus alatt faji kizárásokat vezetett be. A politikai hatóságok többször is meghatározták, hogy egy zsidó család mennyire biztonságosan érezheti magát a társadalom részének.
Az október 7-i utóhatások újabb aggodalmakat hoztak az istentisztelet folytatása mellett. Ez a kombináció ellenáll a könnyű befejezésnek, akár megnyugtatással, akár katasztrófával. A korábbi történelem megmagyarázza, miért érdemel figyelmet a közösség gondja. Folyamatos közélete megmutatja, hogy a történelemből miért nem szabad azt feltételezni, hogy minden új válságnak ugyanúgy kell kibontakoznia.