Védelem és egyenlőtlenség · Marokkó · Tizenkettedik–tizenkilencedik század
Vallási hierarchia, kényszert alkalmazó uralkodók és elkülönített negyedek formálták a korai zsidóellenes kirekesztést Marokkóban.
Felfedezés: MarokkóKiadó: WTJA kiadvány frissítve
Tizenkettedik–tizenkilencedik század
Védelem és egyenlőtlenség · A szomszéd védelmet kaphat, és mégis alárendelt maradhat
Vallási hierarchia, kényszert alkalmazó uralkodók és elkülönített negyedek formálták a korai zsidóellenes kirekesztést Marokkóban.
A védelmi feltételek
A dhimmi jogállás keretében a zsidó közösségek gyakorolhatták vallásukat és fenntarthatták közösségi intézményeiket. Cserébe különadót fizettek, és alárendelt jogállásuk volt. Ez segített fenntartani a több évszázados zsidó jelenlétet, de kizárta az egyenjogúságot. A védelem és a diszkrimináció ugyanannak a rendszernek a részei voltak; alkalmazása uralkodónként és helyenként változott.
Amikor a védelem átadja a helyét a kényszernek
A 12. századi almohádok alatt a zsidókra nyomás nehezedett, hogy térjenek meg vagy meneküljenek. Maimonides írt a kényszerű megtérésről, amikor Fezben élt, mielőtt 1165-ben ismét elment volna. Válasza egy tényleges túlélési dilemmát érintett. Az üldöztetés egy uralkodó vallási konformitásra való törekvéséből fakadt, nem pedig a szomszédok közötti elkerülhetetlen konfliktusból.
A mellah határa
Fez és később Marrakesh külön zsidó negyedeket hozott létre, amelyeket mellahoknak neveztek. Marrakeshben a zsidókat egy fallal körülvett kerületbe helyezték át a XVI. században. Az ilyen negyedek közösségi életet és bizonyos mértékű biztonságot nyújthatnak, miközben kikényszerítik az elkülönülést. A kapu kifejezte a zsidók városon belüli egyenlőtlenségét.